Pénteken és szombaton egész nap egyetemen voltam. Ilyenkor vasárnapra megközelítőleg egy lajhár energiaszintjén mozgok lelkileg, szellemileg, mentálisan. Az ilyen képzéseket követő vasárnapjaim a kádban, az ágyban, könyvvel a kezemben, a városban sétálva telnek, miközben hosszú külső és belső monológokban próbálom feldolgozni az előadásokat, a gyakorlatokon szerzett tapasztalatokat, fájdalmakat, örömöket, felismeréseket.

Legutóbb a nyugalmas vasárnap délelőtti ágyban olvasásomba, mint egy taposóakna, robbant be egy nem várt email. A váratlanságán túl övön aluli, értelmezhetetlen és igazságtalan volt. Dühös voltam, hogy bizonygatnom kell a nyilvánvaló igazamat, hogy olyan jogi indokokat kell felhoznom, amelyek egyszerűek, mint a faék, mindezt ráadásul vasárnap! Erőteljesen kellett kiállnom a magam, a családom igazáért.

Oly sokszor hangzik el cikkekben, könyvekben, személyes beszélgetésekben az a konyhapszichológiai mondat, hogy „Légy Önmagad!”, de mit is jelent ez aprópénzre váltva?

Az első feltétel, hogy tudd, ki is vagy Te valójában. Nem a vélt, vagy valós elvárások mentén, nem a szerepeink olvasatában. Legbelül, a belső magodban ki vagy Te, merre tartasz, mik a céljaid, mely értékek mentén éled az életed, mi mellett állsz ki nap, mint nap, hova térsz vissza, ha le is tértél az útról.

Ez oly mértékben nehéz kérdés, hogy sokan, a legjobb szándék mellett élve az életüket, sem tudnak erre válaszolni. Számukra egy „Állj ki magadért!”, „Légy Önmagad!” tanács mit sem ér, hiszen az esetek többségében az anyjuk, a gyerekük, a férjük, feleségük, főnökük életét élték.

De ha ezzel jól is állunk, ott van a másik ingovány. Az emberek általában nem szeretik, ha kiállsz magadért. Mert a magadért való kiállás sok esetben valaki másnak a kényelmét, komfortját, érdekeit sérti. Itt van az igazi feladat. El vagyok-e köteleződve saját magam mellett annyira, hogy elbírjam, ha mindezért mások neheztelnek rám, önzőnek gondolnak, utálnak, rossz híremet terjesztik.

Az önmagamért való kiállás igazi dilemmája tehát ez: kibírom-e, ha az, hogy saját magam mellé állok, valaki más érdekeit oly mértékben sérti, hogy ennek lesz egy lelki tehertétele. Megfordítva a kérdést, megéri-e saját magam mellé állni, figyelembe véve ennek az árát, ha a mérleg másik serpenyőjében az van, hogy ha nem így teszek, úgy bizony saját magammal meghasonló magamat kell kibírni a saját bőrömben.

Mindkét kérdésben az illóolajaimhoz, mint mankókhoz fordulok.

A „Ki is vagyok én?” kérdés egy csodás belső út, felfedezésre váró tájakkal, aha élményekkel, töprengésekkel és csalódásokkal, döbbenettel, félelemmel. Ez az út a bátraknak való, de minden kínjával együtt megéri, hiszen a nap végén egyedül nézünk szembe az ismeretlennel, és a legtöbb, amit tehetünk magunkért, hogy magammal jó barátságban, a belsőmmel kézen fogva lépek át egy másik síkra, kinek-kinek az értékei alapján legyen ez a Mennyország, egy másik földi létforma, az árnyékvilág, vagy egy Dzsinn csodalámpása.

Ezen a belső úton tud társam lenni a tömjén (Boswellia carterii), a mirha (Commiphora Molmol), a szantál (Santalum album), a vetiver (Vetiveria zizanoides) illóolaja. Ezek a szakrális olajaink, melyekről az emberiség réges-régen tudja, hogy segítenek kapcsolatot teremteni a belsőnkkel. Segítenek elmerülni a gondolatainkban, érzéseinkben és bátorságot adnak akkor, amikor nehéz szembenézni az ott látottakkal. A természet csodája, hogy ezek az illóolajok nem csak a kapcsolódást segítik magunkkal, de a testi és lelki gyógyulást is.

A vetiver segít, ha talajvesztettek vagyunk, ha újra kell definiálnunk a körülöttünk lévő viszonyokat (gyászban, szakításban, új munkahelyen, költözéskor). Használhatjuk töményen, 1-1 cseppet a talpunkra kenve, a kezünkön maradt illatot pedig jó mélyen belélegezve, de diffúzorba téve is, mindenképpen keverékben (4 csepp vetiver, 12 csepp citromhéj - Citrus limonum Ze).

A tömjén és a mirha maga a csoda. Úgy nyugtatnak és visznek egyre beljebb, hogy az éberségünk megmarad. Segítik a felismerést, és annak elraktározását. Csodás illatukkal a grapefruit (Citrus paradisi Ze.), az édesnarancs (Citrus sinensis Ze.) jó párosítás, akár párologtatva (4 csepp tömjén, 4 csepp mirha, 10 csepp édesnarancs/grapefruit), akár csak 1-1 cseppet a tenyérbe csöppentve onnan mélyen, hosszan belélegezve.

A szantál az érzékeny lélek olaja. De ki ne lenne érzékeny, ha egy éppen bontakozó felismerést jár körül!

Ha abban van szükségem támaszra, hogy kiálljam a próbát (elbírjam mások neheztelését), mindig a fákból nyert illóolajokhoz fordulok. A fák számomra az erőt, a szilárdságot képviselik. Jöhet szél, eső, hideg és meleg, a fák rendíthetetlen tanútevői a kitartásnak. Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica) és a sárgafenyő (Pinus ponderosa) a kedvenceim citromhéj illóolajjal párologtatva (10 csepp atlasz cédrus, 10 csepp citromhéj).

Szerző:
Böröcz Bori