1970 január 01.
A testük olyan, mint egy nagy spájz. Polcok, rogyásig telve évek felhalmozott lekvárjaival, befőttjeivel, savanyúságaival, jóleszazmégvalamireivel, beszáradt szilvával, megpenészedett uborkával, kicsírázott krumplival, Karácsonyra sütött zserbóval és linzerrel. Minden évben felveszem a nemlétező, csodásan álló kosztümömet, magamra fújom a Chanel no 5-öt, életem kamerái elé állok és egy helyben állva hiba nélkül felolvasom az évértékelő beszédemet. Dobpergés, műszempilla, csapó1. „Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók, Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.” Készítek egy
[...]ELOLVASOM