A testük olyan, mint egy nagy spájz. Polcok, rogyásig telve évek felhalmozott lekvárjaival, befőttjeivel, savanyúságaival, jóleszazmégvalamireivel, beszáradt szilvával, megpenészedett uborkával, kicsírázott krumplival, Karácsonyra sütött zserbóval és linzerrel.

Minden évben felveszem a nemlétező, csodásan álló kosztümömet, magamra fújom a Chanel no 5-öt, életem kamerái elé állok és egy helyben állva hiba nélkül felolvasom az évértékelő beszédemet. Dobpergés, műszempilla, csapó1.

„Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók, Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.” Készítek egy pillanatfelvételt arról, hogy mit tettem föl a 2022-es polcra.

Mit tűztem ki magam elé?

Ebből mit értem el? Miben gazdagodtam?

Mi volt az, amit feladtam? (Lábjegyzet, a küzdésről és a feladásról az a nézetem, hogy hasznos tud lenni, ha megengedem magamnak, hogy érezzem, hol az a pont, ami után a küzdés maga több energiát visz el, mint amit adhat az, amit el tudok esetleg érni vele. Ezt a pontot érezzük az életünkben, csak elfedi a teljesítmény, a megfelelés iránti vágy.)

Milyen örömeim, milyen csillagszórós pillanatok voltak az évben?

Mi az a pár mondat, amire fél/egy év után is emlékszem még?

Kik azok, akikkel szorosabb lett a kapcsolatom, és kik, akikkel lazább?

A testünk olyan, mint egy nagy spájz. Ezeket az érzéseket mind elraktározza (a napsütötte órák számával, az elfogyasztott alkohollal, az elszívott cigarettákkal, az át nem aludt éjszakákkal együtt). Van, hogy megtelik egy polc, van, hogy roskadásig pakoljuk, és akkor leborul, s minden összetörik, ami rajta volt.

Van, hogy egy nagytakarítás az évértékelésünk. Emlékszem egy nyári napra. 10 tányér volt a kezemben, amikor meghallottam egy olyan hírt, ami után a legszívesebben mind a 10 tányért földhöz vágtam volna. Kevés fizikai dolgot őrzök a nagyszüleim háztartásából, történetesen abban a 10 tányérban volt egy pár közülük, de nem ez tartott vissza, hanem hogy albérletben laktunk és a járólap összetört volna. Azóta is bennem van az a mozdulat.

„Van, mikor tisztább

eltörni egy tányért, mint

elmosogatni.” (Fodor Ákos)

Az összegzés, az értékelés, az átértékelés olajai a vetiver, a damaszkuszi rózsa, a tömjén, a mirha, a szantál. Az idei személyes kedvencem a dél - amerikai sárga fenyő.

Ezekből az illóolajokból bármelyiket választhatjuk, mind közelebb visz magunkhoz. Mind segít kapcsolódni ahhoz, amik mi vagyunk, mi szeretnénk lenni, ami felé haladunk. Pár csepp illóolaj és pár csepp növényi olaj keverékét összedörzsölöm a tenyeremben, mélyen belélegzem onnan, kis kúpot formálva a két kezemből. Így intenzívebb, tartósabb az illat, jobban körülvesz annak az érzése, hogy most csak én vagyok, magamban, a saját gondolataimmal, hitemmel, érzéseimmel.

Az élmúlt évem értékelése számomra ezt adja. Honnan hova tartok?