Mindjárt jönnek a pezsgőtől, bejglitől, sült malactól és lencsétől duzzadó gyomorban fogant újévi fogadalmak.

A fogadalmak szinte mindig a javunkat szolgálják és aki eljut a fogadalom kimondásáig, abban megvan a megvalósításhoz szükséges eszközkészlet is. Mindenki hozott már döntést az életében, ami mellett tartósan kitartott. Mindenki lépte már át a határait. Mindenki volt már a komfortzónán kívül abban a térben, ahol pont annyira vagyunk prés alatt, hogy a belőlünk kifolyt gumibogyólé a tanulás, a gyarapodás, a fejlődés folyékony aranya lett.

Ha régen tanultál új dolgot, akkor is vissza lehet nyúlni az érettségi élményéhez. Soha nem volt akkora és olyan összetett tudás bennünk, mint akkor.

Ha a kitartás kérdéses az életünkben, egy olyan tapasztalat megtalálása segíthet, ahol tudtuk vállalni a felelősséget a saját döntésünkért. Hogy vagyok én felelősségben? Milyen az nekem, ha rajtam múlnak a dolgok? Mi jut eszembe először, ha a saját kitartásomról van szó?

Ha a „hogyan” bizonytalanít el, keress egy emléket, ahol kreatív tudtál lenni, ahol akár magad is meglepődtél az ötleteiden.

Az egyik kedvenc mondatom az idei sok-sok óra képzésen elhangzottak közül az, hogy ahogy valamit csinálsz, úgy csinálsz mindent. Én ennek a pozitív olvasatát hoztam el magammal. Ha volt egy dolog, amiből inspirálódtam, amit kitartóan tudtam végezni, amiben fejlődni tudtam, amiben megértést, empátiát tudtam tanúsítani, akkor bármit tudok így csinálni. Ha egy dologban meg tudtam valósítani a terveimet (mert kitartóan összeszedtem mindazokat a tulajdonságaimat, amik ehhez kellettek), bármi másban is menni fog. Persze itt van egy erős feltétel. Az én értelmezésemben ez mindarra vonatkozik, ami rajtam múlik, vagy legalább ráhatásom van (számomra ezen kívül esik a kripto piac, a mai napon aktuális időjárás, a HUF-EUR árfolyam).

Az újévi fogadalmak megtartásához számomra erő, sok-sok rugalmasság, és elszánás szükséges.

A Cickafark gyönyörű mélykék színével és a növényi olajokban való varázslatos és meseszerű oldódási rajzaival a víz energiáját adja. Rugalmasságot, könnyedséget, hajlékonyságot kapok tőle.

Az Olasz szalmagyopár az egyik kedvenc illóolajom. Dolgozni kell az illatának a megszeretéséért, elsősorban a hatása miatt szeretem. Segít emlékezni, segít a múlt eseményeit feltárni azon túl, hogy zseniális gyulladáscsökkentő.

A Vadlevendula  illóolaja karcosabb, mint az orvosi levenduláé, de számomra mélyebb, tartósabb, emlékezetesebb. Az alkalmazkodást tudja segíteni, a hajlékonyságot.

Izgalmas kapcsolat, hogy mindhárom fenti illóolaj gyulladáscsökkentő is egyben. A gyulladáscsökkentés mindig azzal jár, hogy a testünk valamitől megkönnyebbül, ami fájdalmat, feszítést, fölösleges terhet jelentett. Ez a megkönnyebbülés pedig új energiáknak ad helyet.

A Ciprus segíthet az elengedésben, mankó lehet az egyszerűbb élet felé vezető úton, ahol az energiáinkat arra tudjuk fordítani, ami igazán fontos számunkra és a sok resztli kihullik.

A Virginiai boróka illóolaja megint csak a rugalmasságunkat erősíti, biztonságos vízhajtó, a nyirokrendszer működését támogatja, ami megkönnyebbülést hoz, ezáltal utat nyitva az új céloknak.

Ezekből az illóolajokból keverek egy testolajat, és legalább egy hónapig használom fürdés után, minden nap.

A testolajba mindig teszek tápláló, védő shea vajat (max 20%-ig, hogy folyékony maradjon a keverék), szezám olajat és hidegen sajtolt napraforgó olajat , mert gyorsan felszívódnak, egy kevés sárgabarack-, vagy meggymagolajat  a csodás édes illata végett és illóolajokat összesen 1-3%-ban.

Gyönyörködjetek benne, ahogy a cickafark eloszlik az olajban, ahogy süllyednek, táncolnak le a cseppek a mélybe. Ez a természet egyik olyan csodája, amivel sok-sok éve sem tudok betelni.