Bejegyezte: Tobai Ágota

A nyári szabadság mindenkinek mást jelent. Életkor és habitus kérdése is, hogy ki miben kíván elmerülni a szabadság ideje alatt, mi az, amivel úgy érzi feltöltheti magát. Van, aki az árnyék hűvösében könyvet olvas, van, ki napfürdőzik, mások szörföznek, strandröplabdáznak, van ki utazik, és olyan is, aki otthon marad. Teljesen mindegy, hogy mit választunk, vagy mi „jut” nekünk, azt hiszem az a legfontosabb, hogy tudjuk, a várt nyári szabadság nem pusztán a munka elhagyása, hanem egyfajta engedékenység is önmagunkkal szemben. Lehetőség, hogy kivonjuk magunkat az elme örökösen kavargó gondolatai alól, az idő szorításából, hogy belesimuljunk a könnyedségbe, és elengedjük az akarásunkat. Amikor nem gondolunk arra, mi volt, és mi lesz, csak a Jelen pillanatában vagyunk, minden gondolattól mentesen, akkor a Jelenlétben könnyűvé válunk, és ez a könnyedség maga a Szabadság. A mindennapok tennivalóktól zsúfolt napirendjét félretéve, lazítsunk és lassítsunk, legyünk valóban szabadok! Ha nehezen megy az "átkapcsolás", mert még mindig dübörög a napirend, vagy nem tudod kivonni magad a tengersok gondolat gondjaiból, használd a "Fény esszenciát", hogy megérkezhess a zaklatottságból a békességbe. Szagolgasd az illatot naponta többször, és ha nem mész napozni, tégy egy cseppet a solar plexus területére is. Éld át a nyár minden örömét, éld át a pillanatok soha vissza nem térő szépségét, ne várd a következő pillanatot, csak a MOST-ra figyelj! Légy szerelmes az ÉLET-be!

Túrmezei Erzsébet, diakonissza gyönyörű versrészletét vigyétek útravalóul a nyári szabadság idejére, és máskorra is:

• „Most nem sietek, most nem rohanok,
• most nem tervezek, most nem akarok.
• Most nem teszek semmit sem,
• csak engedem, hogy szeressen az Isten.”