Szerző: Tobai Ágota

Nem kell túl sok minden a  boldogsághoz. Néha csak észre kell venni. Felkelsz, kinyitod a szemed, és látod, süt a nap. A napfénytől ragyogó arany ruhába öltözik a szobád, az ablakba tett üvegprizma színes szivárványt fest mindenhova. De az is lehet, hogy nem süt a nap, csak a szél hajlítja a fák lombjait, és erejétől felhők sodródnak az égen tova. Micsoda pompás látvány ez, ahogy a felhők iramlanak, alakot és színt váltanak. Csak ki kell nyitnod rá a szíved, hogy be tudd fogadni a szépséget, ami körbevesz.

Az illatos olajok fogékonnyá tesznek, hogy képesek legyünk meglátni az életet átszövő apró csodákat. Ha előveszed az édesnarancs olaját és megszagolod, illatában a szikrázó napfény üzen, és a szív megtelik általa az élet iránti lelkesedéssel. A virágillatok mindegyike gyógyítja a szívet. Így a rózsa, a jázmin és a narancsvirág illata könnyít a szív terhein, és lágyan balzsamozva boldogságra hangolja azt. A vetiver illatában a földbe kapaszkodó gyökérzet ereje mutatja meg magát, mely a biztonság meleg energiáival széttöri a félelem szorító láncait, hogy újra átöleljen a létöröm. És ha öröm, hát itt van még a mandarin illata is, mely a gyermekkor önfeledtségét idézi fel, mikor még egy színesen szálló szappanbuborék is ámulatba ejt. 

Illóolajokkal élni könnyebb, mint nélkülük. Varázslatos esszenciák, fényhozó, fényben tartó illatok. Mindegyik élni segít. Hogy soha ne feledjük, életünk egy villanásnyi idő csupán. Annyi csak, mint egy ellobbanó gyertyaláng, mi gyorsan elég a Mindenség örök forgószínpadán. Ne áldozz hát időt bosszúságra, morcosságra, ne fecséreld életed soha vissza nem térő perceit. Hidd el, kár mérgelődni-mérgeződni, miközben a végtelenbe futó idő szekerén másodpercnyi létünk egy sóhajtás csupán.

Lazíts! Szeress! Örülj! Élj bátran, nevess önfeledten!

És mindig csak az Égre nézz!