Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

• Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
• Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
• Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
• Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
• Láttam az óceánt gyémántként ragyogni
• Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
• Láttam a békét az emberek szívében,
• Láttam az erdőket fürödni a fényben.
• Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
• Láttam az embert, és láttam a zenét,
• Láttam a földet szeretetben élni,
• Láttam a csöndet a széllel zenélni.
• Láttam Istent, amerre csak néztem,
• Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
• S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
• Mint anya, ki gyermekének mesél,
• Millió apró tükörben láthatod magadat,
• Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.

Mikor ma meggyújtod advent második gyertyáját is, ülj le a gyertya fénye mellé. Helyezd magad kényelembe, és nézd a nyújtózkodó lángokat. Ne gondolj semmire, csak nézd, milyen szép a gyertyafény. Csendpalástot vonva magad köré, állítsd meg egy kicsit az időt, és ébredj Isten tenyerén.