Bejegyezte: Tobai Ágota

Ahogy közeledünk a téli napfordulóhoz, egyre nagyobb teret kap az éjszaka, a sötét, és megrövidül a világosság, a fény ideje. Ma az adventi koszorú második gyertyája is fényburokba öltözött. Odakint fogy, idebent nő a világosság. A fák és a bokrok nem zizegtetik leveleiket, csupasz ágaik némán várakoznak. A rövid nappalokra hosszú éjszaka zuhan, és az énekes madarak is hallgatnak. Advent idején minden az elcsendesedés felé hív.

Miközben mindent megteszünk, hogy káprázatos, tökéletes külcsínyt adjunk az ünnepnek, e szándékban sok minden elvész, ami fontos. Például a csend. Az egymásra fordított idő. Szeretem ha az ünnep varázsa a térbe szőtten is megjelenik, fények, illatok, színek formájában. De mit sem ér, ha megfakul és megkopik az ünnepváró öröm, és fáradtan, elnyűtten zuhanunk Karácsony ünnepébe.

Tervezd meg az elkövetkező napokat, hogy ne sodorjon el a feladatok sokasága. Vedd sorba, és írd le, mik azok a tennivalók, amiket el szeretnél végezni Karácsonyig. Ha elkészültél, nézd át újra a listát, és rangsorold, mi az, ami a legfontosabb, hogy meglegyen. A lista végén legyenek azok a dolgok, amik ha elmaradnak, akkor is szép lesz az ünnep. A lista elejére a következőket írd: átölelem, megsimogatom, nevetek, illatos fürdőt veszek, leülök, pihenek, iszom egy finom teát, elmondom, hogy milyen fontos nekem, elmondom, hogy sokat kaptam tőle, elmondom, hogy szeretem.... Figyeljünk egymásra és magunkra egy kicsit jobban! Ajándékozzunk figyelmet, törődést és kedvességet, így lesz Ünnep az ünnep. 

Néztem ma a két gyertya nyújtozkodó lángját. A gyertyaláng imára kulcsolt kézként emelkedett, és emlékeztetett. Emlékeztetett arra, hogy a lángot minden nap meg kell gyújtani. A kezet minden nap imára kell kulcsolni. Advent idején különösen fontos ez.