Szerző: Tobai Ágota

Reggel van. Kortyolgatom a forró, fűszeres teámat. Szeretem ezt a kicsit csípős, intenzív aromájú teakeveréket. Van benne gyömbér, kardamom, szegfűszeg, bors és szerecsendió, és az indiai tulsi, a szent bazsalikom a korona rajta. Átmelegíti a testem minden porcikáját, de még a lelkem rejtett zugait is felfűti.

Sokáig abban a hitben ittam ezt a teát, hogy kizárólag fűszernövények adják a zamatát. Egyszer aztán figyelmesebben olvasva a teakeverék címkéjét, az összetevők között megtaláltam a fekete tealeveleket is. Tehát nem csak a fűszerek forró varázsa rejtőzik benne? A fekete tea stimuláló energiája is benne van. Ízharmóniája az új felismerés mellett is változatlanul kedves nekem, de egzotikus ízével inkább reggelente ajándékozom meg magam.

Azon tűnődöm, vajon nem hasonlóképp működünk-e az emberi kapcsolatainkban is. Vajon mennyire látunk tisztán egy másik embert? Benyomásaink alapján pillanatok alatt gondolunk róla „valamit”. Múltbeli tapasztalataink nyomán másodpercek alatt kirajzolódik bennünk sémáink lenyomata. Arról, amit látunk – látni vélünk – , azt gondoljuk valóság, teljes és igaz. Pedig a kép az esetek többségében sokkal árnyaltabb, mint amit töredékes érzékelésünk felfogni képes lehet.

Csapdába ejthet a tévedés, hogy tisztán látjuk a dolgokat, és jogunk van ítélkezni mások felett. Az ítélkezés aztán könnyen válik mindennapos gyakorlattá, és kialakul a hibáztatás mechanizmusa, a hibáztatásból pedig távolságot teremtő elutasítás születik. Gyakran fel sem ismert érzelmi súly a hibáztatásra irányuló attitűd. Legyen szó akár önmagunk vagy mások hibáztatásáról.

A legjobb gyógymód az ítélkezés kigyomlálására önmagunkban, ha felneveljük az elfogadásra való képességet. Ez is – csak úgy, mint bármi más az életben – hajlandóság és gyakorlás kérdése.

Mások hiányosságainak, gyengeségeinek pásztázása helyett, emeljük le a fókuszt a külvilágról, és helyezzük a saját értékeink megteremtésére. Legyünk megbocsátók önmagunk felé, és legyünk irgalmasak mások felé, mert a megbocsátás az életet támogatja. Az irgalom és az emberi esendőség iránti együttérzés nem csak annak felszabadító, aki felé gyakoroljuk azt, de felemelő és gyógyító önmagunkra nézve is. Mert az ítélkezésmentes elfogadás, az interakció nélküli szemlélődés harmóniát és békét teremt.

Az illóolajok közül segíthet a tömjén, a szantál, a római kamilla, a majoranna és az orvosi levendula illata. Párologtatóba téve, vagy a tenyérbe cseppentve, és többször mélyen megszagolva az illatot, a nyugalom csendjébe érkezünk, megpihenhetünk. És ahogy a zajongó, csapongó elme elcsitul, lábunk alá új ösvény, az elfogadás útja simul, mely egy boldog, derűs jövő felé vezet.