Mindenszentekkor a halottainkra emlékezünk, és ez az emlékezés olykor örömmel, szép emlékekkel tölti meg a szívünket, olykor mardosó fájdalommal, értetlenséggel, dühhel, olykor közönnyel, vagy együttérzéssel. Elveszíteni valakit, vagy valamit, ami bármely okból fontos volt számunkra, ez maga a gyász. Az, hogy ez a gyász milyen, már rajtunk is áll. David Kessler amerikai gyászkutató és terapeuta gondolata, hogy „a fájdalom elkerülhetetlen – a szenvedés opcionális.” 

November 1.-jén a halottainkra gondolunk, hozzájuk szólunk, de az érzéseink, amik a gyászunkhoz kapcsolódnak, más helyzetekben is velünk vannak. A gyász jelenik meg egy szakításkor, egy munkahely váltáskor, főleg, ha nem önszántunkból történik, egy családi kapcsolat megszakadásakor, vagy minőségében való megváltozásakor, költözéskor, a gyermekek elköltözésekor, egy képességünk elvesztésekor. Ez így mind gyász, és mind felfedezhető benne a gyász folyamata. Mindaz, amit itt leírok, ugyanúgy vonatkozik arra, ha egy kapcsolatot, szerelmet, barátságot, régi otthont, külföldre költözéskor a hazánkat gyászoljunk.

A gyásznak lépcsőfokai, fázisai vannak. Van, hogy egy-egy fázis nem annyira markáns, szinte észre sem venni, míg másikban akár évekre elidőzhetünk. Ez utóbbi esetben mindenképpen segítséget kell kérni, mert az elhúzódó gyász megágyaz a tartós depressziónak, komoly egészségügyi kockázatot jelent.

A gyász fázisai: a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Az elfogadást egészítheti ki az értelmezés fázisa. A különböző fázisokban különféleképpen segíthetünk akár magunkon, akár a szeretteinken, akár jó szóval, akár aromaterápiával. Két illóolaj van, amelyik bármelyik fázisban Jolly Jocker. A Fény esszencia és a damaszkuszi rózsa illóolaj. Nem higítva, hanem töményen, szívcsakrára, tenyérbe, bőrre kenve, a Fény esszencia párologtatva is. Általában az egész gyász folyamatra igaz, hogy a türelem, a megértés és a szeretet gyógyít minden állapotot.

A tagadás fázisában egy önvédő mechanizmus kapcsol be, és nagyon sok minden, és ezeknek mind az ellenkezője is megtörténhet. Lehet ez sokk, ignorálás, lefagyás, viselkedhet úgy a gyászoló, mintha mi sem történt volna, és ez így mind rendben van, ha időleges. Az aromaterápia eszköztárából én itt a Fény esszenciát mindenképpen elővenném. Itt a sokk oldása a cél, az aktuális óra, vagy nap túlélése. A párologtatás a legjobb módszer, mert ebben a helyzetben a gyászolótól nem várható, hogy aktívan rész vegyen bármiben is. Legyünk ott, legyünk jelen, legyünk mellette, ez a legfontosabb.

A következő fázis a düh. A dühöt nehéz elviselni magunkban és a környezetünkben is. Ebben a szakaszban kezdjük okolni az orvosokat, a mentősöket, a szomszéd kutyáját, a Suitsból Louist, itt jönnek a dühkitörések, a bűntudat, a harag saját magamra, önmagam okolása. Ennek az energiának jó, ha kijön, de megterhelő mind a gyászolóra, mind a környezetére nézve. Itt a csitító, nyugtató hatású illóolajok sokat segíthetnek az éjszakai pihenésben. Az orvosi levendula, a római kamilla, a mandarin, a majoránna, a szantál, a mirha, a tömjén mind jó szolgálatot tehet. Itt már szóba jöhet egy gerinc-, vagy hátbedörzsölés, egy talpmasszázs (összesen 15 csepp illóolaj a növényi olajba, mindegy, hogy mekkora testfelületet masszírozunk) és természetesen a párologtatás.

Az alkudozás fázisát egy szakítás kapcsán biztos hamarabb tudjuk azonosítani, mégis minden gyászfolyamatnak része. Itt jönnek a ha hamarabb hívtam volna mentőt, ha kértem volna több orvosi véleményt, ha kipróbáltam volna az akupunktúrát is, biztos máshogy alakul kezdetű mondatok. Ez is egy önvédelmi mechanizmus, a célja, hogy még ne kelljen szembesülni a végső veszteséggel, annak visszavonhatatlanságával. A realitás beengedésével ér véget ez az időszak, így aromaterápiás eszközökkel ebben tudunk segíteni. Az itt és most fájdalma elkerülhetetlen, minden, ami ezen túl van, ártalmas mind a mentális, mind a fizikai egészségre. Az atlasz cédrus, a Dél-amerikai sárgafenyő, Kanadai feketefenyő, a balzsamos szuhar mind erőt és egyben vigasztalást adnak a veszteség elviseléséhez. Életem eddigi legmegrázóbb veszteségén az atlasz cédrus kísért végig. A mai napig, ha megérzem az illatát, egy emlék jut eszembe. Belépek az üres lakásomba, ahol előzőleg otthagytam a diffúzort, megérzem az atlasz cédrus balzsamos és erőt adó illatát, és átjár az érzés, hogy bármennyire is fájdalmas és kilátástalan most a helyzetem, fel fogok állni belőle. Az összes fából nyert illóolaj ezt az érzést közvetíti.

A depresszió fázisa az, amikor a gyászoló magához engedi a visszavonhatatlan veszteséget. Ez egy elhúzódó időszak, hónapokig tarthat, és a veszteséget követő egy évben (gyászév) az ünnepek, évfordulók során felerősödhet.  Érdemes a környezetnek tudatosítani, hogy a depresszió ebben az időszakban normális, sőt, szükséges ahhoz, hogy az elfogadás fázisába kerülhessen a gyászoló. Sokat segíthet a rendszeresen aromaterápiás testmasszázs, az ünnepek időszakában az antidepresszáns hatású illóolajok intenzív használata (Fény esszencia, bergamott, ylang-ylang, keserűnarancs virág), párologtatás a mindennapokban (Zen, Meditáció, My Angel, orvosi levendula), a fürdővízbe való illóolajhasználat, a szaunázás illóolajjal megtámogatva (Csendülő).

A régi világban mindennek megvolt a helye és az ideje, így a gyásznak is. A gyászév, a gyászruha védelmet adott, a gyászruha alakulása pontosan követte a gyász folyamatát, ahogy a gyász oldódott, úgy csökkent a ruhában a fekete aránya. Ez elmondta mindenkinek szavak nélkül, hol tart a gyászoló az érzéseiben. Talán meghaladott ez a szokás, talán nem. Talán hasznos lehet egy fekete szalaggal jelezni a külvilág számára a fájdalmunkat. Talán több empátiára számíthatunk, ha a környezetünk tudja szavak nélkül, miben is vagyunk benne.

A gyász utolsó fázisa az elfogadás. Ez magában foglalja a továbblépést, a megbocsátást, az életet értelmességét, az életét, melyben már nincs benne az, akit elveszítettünk. Itt a továbblépést tudjuk segíteni aromaterápiával, a hajlékonyságot, a lendületet tudjuk támogatni. Erre hatékony eszköz lehet az orvosi levendula, az atlasz cédrus, a ciprus, a varádics, a cickafark. A babér  és a varádics illóolajának használatával segítséget kap a gyászoló a gondolatai megfogalmazásában. 1-2 csepp illóolajat a tenyérbe cseppentve és onnan mélyen belélegezve (5-7 légzésen keresztül) oldódhatnak a verbális blokkok.

A damaszkuszi rózsa  illóolaja a gyász minden állomásán a legerősebb támaszunk lehet. A rózsa illóolaja a szeretet nyelvén szólítja meg a lelkünket. A szeretetteljes kapcsolódást erősíti, mert a kapcsolat nem szűnik meg attól, hogy valaki meghalt. Akármilyen is volt a kapcsolatunk vele, fennmarad a túlvilágon át is. Ez örömteli hír, ha ez a kapcsolat megtartó, erősítő, boldogító volt, és a lehetőséget tartja fönn, ha még rendezésre szorul. A rendezés sokfél lehet, akár a kapcsolat lezárása is, ha az megnyugvást hoz a lelkünknek.

Két ember között egy híd áll. Az ideális állapot, ha ezen a hídon félúton tudunk találkozni, ha a hidat közösen építjük, közösen gondozzuk. Ideális állapotok azonban ritkán adódnak. Ez a mi hidunk, döntsünk hát mi magunk, meddig járunk rajta és milyen szívvel.

Szerző:

Böröcz Bori